Európa 11 országában szigorúan tilos a gyerekek mindenfajta testi fenyítése. Nálunk nem. Magyarországon évente 20-40 gyermek hal meg bántalmazás következtében. Azoknak a számát pedig felbecsülni sem tudjuk, akiknek életre szóló sérülést okoz a fizikai és lelki bántalmazás.

Míg az orvosok korábban évente csupán egy-két alkalommal találkoztak a kórházakban egyértelműen bántalmazásra utaló sérülésekkel, ma már hetente többször látnak el olyan kis betegeket, akik a saját szüleik agresszivitása miatt szorulnak orvosi segítségre. Égésnyomok, kék foltok, végtagtörések, koponyasérülések árulkodnak a kisgyerekek bántalmazásáról.

A helyzet azonban sokkal rosszabb annál, mint amit a statisztika sugall. A családokban előforduló brutalitások áldozatai ugyanis igen gyakran rejtve maradnak mindenfajta felmérés elől. Egyrészt, mert képtelenek a családon belüli brutalitást bűncselekményként érzékelni, másrészt joggal tartanak az "agresszor" bosszújától. Sokszor az áldozat egyszerűen letagadja a bántalmazást, például azért, hogy megőrizze a család egységét vagy azért, mert mind lelkileg, mind anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van. Sokszor a "statisztika" számára csak a halál teszi nyilvánvalóvá, hogy brutalitás áldozata lett valaki.

A távoltartás

A családon belüli erőszak az elmúlt néhány évben a nemzetközi szervek figyelmének középpontjába került, s a hazai jogalkotás terén is nagyobb hangsúlyt kapott. A családon belül elkövetett bűncselekmények tipikus következménye, hogy a sértett igyekszik elhagyni a számára veszélyt jelentő közös otthont, nem egyszer tovább nehezítve saját körülményeit. Ezt a visszás helyzetet kívánta orvosolni az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa Emberi Jogi Bizottsága, amikor 1996-ban kiadott egy családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogalkotási modellt, amely a távoltartást célzó egyoldalú ideiglenes korlátozó végzés és védelmi végzés kibocsátásának a szabályait is tartalmazta.

A 2006. évi LI. törvény a büntetőeljárásban alkalmazható személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések körét bővítette, amikor lehetővé tette a terhelttel szemben a távoltartás elrendelését.

A távoltartást a magyar büntetőeljárásba a családon belüli erőszak elleni harc egyik hatékony fegyvereként kívánták bevezetni, s e küzdelem során a magyar jogalkotó mindvégig az osztrák rendszert tekintette mintának. A büntetőeljárás során elrendelhető távoltartás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hiszen egyáltalán nem nyújtott gyors és hathatós segítséget az áldozatoknak, így a hiányosságok pótlására született meg a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvény.

A terhelt szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza. A távoltartás hatálya alatt álló terhelt a bíróság határozatában megállapított szabályok szerint köteles a meghatározott lakást elhagyni, és onnan a bíróság által meghatározott ideig távol maradni. A meghatározott személytől, illetőleg e személy lakó-és munkahelyétől, az e személy által látogatott nevelési és nevelési-oktatási intézménytől, gyógykezelés céljából rendszeresen látogatott egészségügyi intézménytől, vallásgyakorlás során rendszeresen látogatott épülettől a bíróság által meghatározott ideig magát távol tartani. Tartózkodni attól, hogy a meghatározott személlyel közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen. A távoltartás szabályainak szándékos megszegése esetén – és utólag sem mentheti ki magát a Büntetőeljárásról szóló törvény lehetővé teszi az enyhébb kötelességszegés esetén a rendbírság kiszabását, súlyosabb esetben az előzetes letartóztatás elrendelését. A távoltartás csak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelhető el. Ezeknél a magatartásformáknál viszont a megalapozott gyanú fennállását rendkívül nehéz bizonyítani, főleg, ha súlyos sérülésekkel nem, „csupán” lelki terrorral vagy kisebb horzsolásokkal járnak.

A távoltartást a bíróság tíztől hatvan napig terjedő időre rendelheti el.

A távoltartás elrendelését indítványozhatja:

• az ügyész,
• a magánvádló,
• a pótmagánvádló,
• a sértett,
• a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselője, valamint
• a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője.

Lehetőség van még ideiglenes megelőző távoltartás, valamint megelőző távoltartás elrendelésére, melynek szabályait a 2009. évi LXXII. törvény szabályozza. Az ideiglenes megelőző távoltartás, illetve a megelőző távoltartás a hatályát veszti, ha a bántalmazó ellen indított büntetőeljárásban a bíróság távoltartást rendel el.

Az ideiglenes megelőző távoltartással összefüggő eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit a 2009. évi LXXII. törvénybe foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A vonatkozó törvény alapján a rendőr hivatalból köteles a hozzátartozók közötti erőszak miatt tett bejelentéskor a helyszínen ideiglenes megelőző távoltartási határozatot hozni. A távoltartás időtartalma 72 óra. A megelőző távoltartás elrendeléséről bíróság nemperes eljárásban dönt. Időtartalma 30 nap. Elrendelését a rendőrség hivatalból kezdeményezheti, ha megelőzően már ideiglenes megelőző távoltartást rendelt el, de kezdeményezheti a bántalmazott illetve a bántalmazottnak az új Polgári törvénykönyv 8:1.§(1) pontjában meghatározott közeli hozzátartozója és hozzátartozója.