A házastársi közös vagyont elsősorban az életközösség és a vagyonközösség megszűnésekor, jó esetben a házasság felbontásakor osztják meg a házastársak. Nagyon gyakoriak azonban az ettől eltérő esetek.

A házastársi közös vagyont meg lehet szüntetni a házastársak szerződésével. Ha ez nem sikerül, a felek a bíróságtól kérhetik rendezetlen vagyoni igényeik elbírálását.

A házastársi közös vagyon megosztása a házastársak szerződésével

Előfordulhat, hogy a házastársak már a házasság fennállása alatt megosztják a közös vagyont, de az is lehetséges, hogy erre a házasság felbontásakor vagy az után kerítenek sort. Az ilyen szerződés az új Ptk. 4:57. paragrafus 2. bekezdése szerint csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Itt azt látjuk, hogy az új Ptk. és a régi Csjt. szabályozása eltér egymástól. Ugyanis 2014. március 15-e előtt a házastársaknak nem kellett közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalni a közös vagyonuk megosztását rögzítő megállapodásukat. Az új Ptk. a meghatározott alakiságtól csak abban az esetben enged eltérést, ha a házastársak megállapodása kizárólag a közös vagyonhoz tartozó ingók megosztásáról szól és a megosztást végrehajtották.

A szerződési szabadság értelmében a házastársak szabadon rendelkeznek a közös és a különvagyon elemeiről. Bár célszerű a szerződésben részletes vagyonleltárt felállítani, a szerződés e nélkül is érvényes. A vagyonleltárra egyebekben ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a bírósági vagyonmegosztás során benyújtandóra, ezért erről a későbbiekben ejtek szót.

A közös vagyont megosztó szerződés kiterjedhet a teljes közös vagyonra vagy annak csak egy részére. Azok a házastársak, akik házasságuk fennállása alatt osztották meg vagyonukat, a továbbiakban a vagyon-elkülönítés szabályai szerint szereznek vagyont, azaz a továbbiakban önálló vagyonszerzők. Ha a vagyonmegosztás során a házastársak az egyik félnek nagyobb értéket juttatnak, mint a másiknak, az értékkülönbségről rendelkezni kell: vagy olyan formában, hogy a gyarapodó fél megtéríti azt a házastársának, vagy oly módon, hogy a csekélyebb vagyonrészben részesülő fél az értékkülönbséget a házastársának ajándékozza.

Abban az esetben, ha a házastársak még a házasságuk fennállása alatt osztják meg közös vagyonukat, szerződésük valójában házassági vagyonjogi szerződés, és ha a felek azt szeretnék, hogy megállapodásuk kívülálló harmadik személyekkel szemben is hatályos legyen, be kell azt vezetni a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába. Ha ez elmarad, a felek még bizonyíthatják, hogy a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett a megállapodásukról.

Az új Ptk. a harmadik személyek lehetséges igényeiről másképp is gondoskodik. A 4:67. paragrafus kimondja, hogy a házastársi vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, mely bármelyik házastársnak a harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. Amennyiben harmadik személy (hitelező) mégis „megrövidülne” a házastársak vagyonmegosztásra vonatkozó szerződése következtében, az új Ptk. szerint a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozva állhat elő követeléssel.

A házastársi közös vagyont megosztó szerződésre egyebekben a szerződésekre vonatkozó általános szabályok érvényesek; így akkor lehet őket megtámadni, ha tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés történt, és a semmiség is az általános szabályok szerint lehet állapítható meg.

Ha a házastársak nem tudnak megegyezni közös vagyonuk megosztásáról, vagy arról csak részleges szerződést kötöttek, a megosztást, illetve rendezetlenül maradt vagyoni igényeik elbírálását a bíróságtól kérhetik.

A házastársi közös vagyon megosztása a bíróság által

A házastársi közös vagyon bíróság általi megosztására sor kerülhet mind az életközösség fennállása alatt, mind annak megszakadása után.

A házastársi közös vagyon bírósági megosztása az életközösség fennállása alatt

A házastársi közös vagyon megosztását akkor kérhetik a felek az életközösség fennállása alatt, ha közöttük vagyonjogi szerződés volt érvényben, de az valamilyen oknál fogva még az életközösség fennállása alatt megszűnt.

Kérhetik továbbá a felek akkor, ha köztük a vagyonközösséget a bíróság megszüntette a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései alapján.

Akár az életközösség fennállása alatt, akár annak felbomlását követően osztja meg a közös vagyont a bíróság, az alapelv ugyanaz: a vagyont egységesen kell megosztani, abból nem maradhatnak ki egyes elemek. A gyermekek tulajdonát képező tárgyakat (bútor, számítógép, játék) figyelmen kívül kell hagyni, mivel azok nem a felek tulajdonát képezik.

Vagyonleltár

A vagyonmegosztás alapja a részletes vagyonleltár, mely tartalmazza a vagyontárgyak pontos (beazonosítható) megjelölését, az életközösség megszakadásakor számított használt értékét, továbbá azt, hogy melyik vagyontárgy kinek a birtokában van. Az érték megjelölési módja alól az ingatlan képez kivételt, melyet mindig az aktuális forgalmi értékén kell a vagyonmérlegbe állítani. Ha az életközösség megszűnése és a vagyonmegosztás között valamelyik fél értéknövelő beruházásokat hajtott végre, ezek értékét a vagyonmegosztáskor a beruházó fél javára kell elszámolni.

A vagyonleltárban szerepeltetni kell a felek különvagyonát is, mivel lehetséges, hogy egyes közös vagyoni elemeket külön vagyoniakkal váltanak ki. Továbbá a megosztás tárgyát képezi a közös vagyon terhére a különvagyonba eszközölt beruházások értéke, és fordítva: a különvagyon terhére a közösre fordított kiadások.

Nem maradhatnak ki a vagyonleltárból a házastársak tartozásai sem, azaz a közös vagyon passzívumai.

A vagyonleltár a közös vagyon egyenlegével zárul, azaz a meglévő közös vagyon értékéből le kell vonni a tartozások összegét és az így kapott összeget el kell felezni. Ekkor kapjuk meg azt a számszerűsített értéket, ami a közös vagyonból az egyes házastársnak jut (ez a felek „jutója”). Az egyenleg felállításánál kérdésként merül fel, hogy a még fennálló tartozások tőkeösszegét vagy kamatokkal megnövelt összegét kell-e az aktívumból levonni. A két összeg közötti óriási különbség miatt ez egyáltalán nem közömbös kérdés. Álláspontom szerint a tartozások tőkeösszegét kell a mérlegbe állítani, mivel a kamatot annak a díjaként fizeti a kötelezett, hogy az adott tartozást nem nyomban, egy összegben kell kifizetnie, hanem a jövőben. Ez tehát legyen annak a terhe, aki a tartozást részletekben, a jövőben fizeti.

Úgyszintén kérdésként merülhet fel, hogy a közös vagyonnak minősülő társasági üzletrészek névértéken vagy piaci értéken kerüljenek-e a mérlegbe. Álláspontom szerint a társasági üzletrészeknek piaci értéken kell a vagyonmérlegbe kerülniük, mivel ez fejezi ki valódi értéküket. Ha ez meghaladja a névértéket, akkor az értéknövekedés olyan vagyongyarapodást jelent, mely szintén a közös vagyon része. Az értékcsökkenés pedig közös veszteség.

A vagyonmegosztás módja

A házastársi közös vagyont – ha lehet – természetben kell megosztani. A megosztás során érvényesíteni kell a méltányosság és az arányosság elvét. Az egyes vagyontárgyakat lehetőleg annak a házastársnak kell juttatni, akinek az illető vagyontárgyhoz különleges érdeke fűződik, pl. azokkal gyakorolja a foglalkozását. Ugyanakkor nem lehet megoldás, hogy az egyik félnek csupa értékálló dolgot, a másiknak meg értéküket gyorsan vesztő ingóságokat juttat a bíróság.

Amennyiben társasági üzletrészek is szerepelnek a közös vagyonban, az új Ptk. rendelkezései szerint az üzletrész annak a házastársnak a tulajdonában marad, akinek a nevén a cégnyilvántartásban szerepel, a másik házastársra jutó értéket pedig vagy egy másik vagyoni elem juttatásával vagy pénzzel (stb.) kell megtéríteni. A bíróság csak akkor juttathat vagyoni hányadot az üzletrészből a másik házastársnak, ha az értékének megváltása az előbbiekben részletezett módon nem lehetséges.