Kapcsolattartási ügyek
A szülők háborúja legtöbbször nem a gyermekről, hanem egymásról szól, és a csetepatéban jócskán adnak egymásnak, de a szakembernek is. A küzdelem legnagyobb kárvallottja természetesen a gyermek.
A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására úgy mint csomagküldés, levelezés, telefonon, interneten keresztül történő kapcsolattartás.
A kapcsolattartás joga -ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik - kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is!
A gyermekétől különélő szülő lehetőségei
Folyamatos kapcsolattartás
A gyermekétől különélő szülőt megilleti a folyamatos kapcsolattartás, ami a kialakult szokások szerint annyit jelent, hogy kéthetente egy hét végére elviheti magával a gyermeket. Fontos tudni, hogy a folyamatos kapcsolattartás gyakorisága nincs törvényben rögzítve, tehát semmi akadálya, hogy a különélő szülő gyakoribb találkozásokat kérelmezzen a gyermekével egy-két hétköznap délutánt is beiktatva a hétvégék közé. Ennek csak a lakóhelyek távolsága, vagy a gyermek iskolai tevékenysége szabhat gátat.
Fontos tudni, hogy a csecsemőkorú, vagy valamilyen betegségben szenvedő gyermeknél az elvitel joga korlátozható, és a különélő szülő legfeljebb meglátogathatja gyermekét a másik szülőnél, elviheti néhány órára vagy a gyermekjóléti szolgálat kapcsolatügyeletén találkozhat vele.
Időszakos kapcsolattartás
Az időszakos kapcsolattartás keretében a gyermekétől különélő szülő a páros ünnepek (húsvét, pünkösd, karácsony) másnapján és az óvodai vagy iskolai szünetek fele idejében magával viheti a gyermeket.
Felügyelt kapcsolattartás
Felügyelt kapcsolattartásra a gyermekjóléti szolgálat kapcsolatügyeletén vagy más segítő szervezetnél a következő esettekben kerülhet sor:
- ha a szülők között oly mértékben megromlott a kapcsolat, hogy találkozásuk a minimálisra szorítandó,vagy teljesen elkerülendő
- ha a különélő szülő és a gyermeke között annyira megromlott a kapcsolat, hogy kapcsolatuk újjáépítése érdekében segítségre van szükség
- ha a különélő szülő nem alkalmas arra, hogy a gyermekét hosszabb időn át felügyelje, vagy a körülményei nem megfelelőek arra, hogy gyermekét vendégül lássa
A kapcsolattartásról rendelkező határozatok jellemzői
A kapcsolattartásról rendelkező határozatoknak - akár a gyámhivatal, akár a bíróság hozta meg őket - rendkívül részleteseknek és konkrétaknak kell lenniük. Következésképpen mind a folyamatos, mind az időszakos kapcsolattartás kezdő és zárónapját, kezdő és záró időpontját, a gyermek átvételének és visszaadásának helyét meg kell határozni, különben a határozat végrehajthatatlan lesz.
Amikor a például a szünidők felében megvalósuló kapcsolattartásról kell rendelkezni, le kell írni, hogy megegyezés hiányában ez pontosan mikor kezdődik és végződik, a szünidők első vagy második felében valósul-e meg. Sokszor már az is vita tárgya, hogy a szünidő mikor kezdődik vagy végződik, amikor az elején vagy a végén egybe esik a hétvégével, esetleg a páros ünneppel. Vagy mi legyen akkor, ha a szünidő páratlan számú napból áll, ekkor mit jelent a félidő? Gyakori probléma, hogy a gyermek a különélő szülő kapcsolattartási idejében gyerekzsúrra, iskolai kirándulásra, vagy táborba menne. Ha ezekre az esetekre nem rendelkezik a határozat, a szülők közt végeérhetetlen vita kezdődhet, és a gyámhivatal sem tud tenni semmit, legfeljebb mediációra küldi a feleket, vagy - kérelem esetén - újraszabályozhatja a kapcsolattartást.
Meg kell mondjam, a bíróságok nem szeretik az ilyen részletességgel szabályozott kapcsolattartási rendet, mert nem ismerik a végrehajtás során felmerülő problémákat. De az ügyvédnek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a cizellált szabályok bekerüljenek a határozatba vagy az egyezségbe, mert egy apró pontatlanság, egy hiányzó félmondat a határozatot végrehajthatatlanná teszi!
A kapcsolattartási határozatok végrehajtása
A kapcsolattartási határozatok végrehajtása a gyámhivatalok feladata. Ehhez a feladathoz több szálon is kapcsolódik a gyermekjóléti szolgálat.
Amennyiben határozatunk kellőképpen pontos és konkrét, és ennek ellenére a gyermekkel együtt élő szülő nem tesz neki eleget, azaz nem adja át időben a gyermeket, a mulasztástól számított 30 napon belül végrehajtást kérhetünk a gyámhivataltól.
Ha az együtt élő szülő telefonon vagy levélben előre lemondja a kapcsolattartást, végrehajtási intézkedésre csak akkor számíthatunk, ha ennek ellenére a különélő szülő odamegy a gyermek lakóhelyére a határozatban megjelölt időpontban. Eltérő esetben ugyanis a gyámhivatal nem tudja megállapítani az együtt élő szülő mulasztását. Az is fontos, hogy a gyámhivatal előtt igazolni tudjuk, mi tényleg ott voltunk a megadott időben a gyermekért. Ezért ilyen esetben meg kell kérni valakit, hogy jöjjön el velünk, hogy később tanúsíthassa a kapcsolattartás meghiúsulását.
A bejelentésünk nyomán induló eljárásban a gyámhivatal először is igyekszik megállapítani, hogy az együtt élő szülő a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltakat önhibájából mulasztotta-e el.
Ha a gyámhivatal megállapítja az önhiba fennállását, a végrehajtás iránti kérelem beérkezését követő naptól számított harminc napon belül végzéssel elrendeli a végrehajtást.
A gyámhivatal a végrehajtást elrendelő végzésben első lépésben a mulasztó felet figyelmezteti, azaz felhívja, hogy a végzés kézhezvételét követően esedékes kapcsolattartásnak a kapcsolattartásra vonatkozó határozat szerinti időpontban és módon tegyen eleget, illetve hagyjon fel a gyermeknek a másik fél ellen történő nevelésével, továbbá felszólít az elmaradt kapcsolattartás pótlására. Mindezek mellett a gyámhivatal figyelmezteti a mulasztó szülőt a következményekre és erre irányuló kérelem esetén kötelezi az együttélő szülőt a kapcsolattartás meghiúsítása folytán keletkezett igazolt költségek viselésére.
A költségek megtérítése csak első hallásra hangzik jól, de belegondolva ezt a pénzt közvetetten a gyermektől vennénk el. Ugyanakkor nagyon sok esetben tarthatatlan probléma, hogy a gyermeket nevelő szülő " mindent" megtesz , hogy a gyermek a különélő szülővel ne találkozzon.
Nagyszülői kapcsolattartás
A gyermeknek joga, hogy nagyszüleivel is személyes kapcsolatot tartson fenn. A nagyszülőknek szintén joguk, hogy az unokával kapcsolatot tartsanak fenn, vele rendszeresen érintkezzenek (ez a kapcsolattartás joga, más néven nagyszülői láthatás).
A kapcsolattartásról - a szülők és a nagyszülők megegyezésének hiányában - gyámhatóság dönt. A gyámhatóság a felróható magatartást tanúsító nagyszülő kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog gyakorlásának szünetelését rendelheti el. A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.
A gyermekkel való kapcsolattartásra a nagyszülőkön kívül jogosult a nagykorú testvér, továbbá - ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult, de ezek az eljárások kizárólag gyámhivatali hatáskörbe tartoznak.
Fontos tudni, hogy ha a különélő szülő részére már szabályozva van a kapcsolattartás, akkor főszabály szerint az Ő szülei ebben az időszakban jogosultak kapcsolatot tartani a gyermekkel. Ha a nagyszülők és a különélő szülő nincsenek jó viszonyban, akkor a gyámhivatal ebből az időkeretből "lecsípve" állapít meg egy időszakot a nagyszülők részére.
Amennyiben a különélő szülő nem tud élni a kapcsolattartási jogával a bírói gyakorlatnak megfelelő mértékben, abban az esetben is lehetőség van rá, hogy a plusz időtartam a nagyszülők részére kerüljön megállapításra.